ENCOD HÍRLEVÉL 43published Hétfő 2008. október 6. 13:52, írta encod . update Hétfő 2008. október 6. 13:52 A cikk összes változatai : [Deutsch] [English] [Español] [français] [magyar] [Nederlands]ENCOD HÍRLEVÉL AZ EURÓPAI DROGPOLITIKÁRÓL 2008 SZEPTEMBER, 43. SZÁM SZÉLES LÁTÓKÖR Így nyár végén ideje elgondolkodnunk azon, hogy az európai polgárok közös platformjaként miként törekedjünk tovább a drogok elleni globális háború leállításán. A drogpolitika jövőbeli, nélkülözhetetlen reformjainak lehetőségeiről hiteles képet ad az ENCOD tagjai által kitöltött kérdőív eredménye, a Vitoria-ban tartott júniusi közgyűlés kimenetele és Frederick Polak tapasztalatai, melyeket a július 7-9. között tartott bécsi Beyond 2008 Globális Fórumon szerzett. Nyilvánvaló, hogy a lehetőségek korlátozottak. Jelenleg nincs arra utaló jel, hogy akár egy kormány is jelentős lépést készülne tenni az „igazságos és hatékony drogpolitika” irányába, ami az egészségügyi és szociális érzékenységre összpontosul, nem a törvényi végrehajtásra. Részben a nyugat politikai és üzleti szektorában domináló neokonzervatív klíma, és cinkostársuk, a média tehető ezért felelőssé (lásd a média terror elleni háborúban betöltött, hisztériakeltő szerepét). Szintén hibát követtek el azok, akik az utóbbi tíz évben megpróbáltak felszólalni az ENSZ Kábítószer Egyezménye mögött húzódó konszenzus ellen, mivel nem tudtak egy következetes, egységes stratégiát felépíteni az emberek számára. Az Egyesült Nemzetek Szövetsége 1998-ban kijelentette, hogy az elkövetkezendő tíz évben jelentősen csökkenti a drogok kínálatát és keresletét. Sokak meggyőződése volt már akkor, hogy az efféle politika csődöt mond, és 2008-ban fordulóponthoz érkezik a drogpolitika történelme. Az első feltevés igaznak is bizonyult, ám a második már nem. Emiatt mostanra számos drogpolitikai változtatásban érintett személy vált demoralizálttá vagy hasonult meg.
Az ENCOD 150 tagja számtalan különböző véleményt és érdeket képvisel, amelyek valamelyest aggodalmunkra is okot adnak. Minden egyes tagunk osztja azt az általános véleményt, hogy közreműködésünk és tetteink hivatalos eseményeken – bár csekély mértékben tudnak közvetlen befolyást gyakorolni – szükségesek és hasznosak. Jelenleg az ENCOD az egyetlen olyan európai hálózat, amely képviseli azok véleményét, akik megkérdőjelezik a tiltást, mi több, kifejezetten a drogprobléma okozójának vélik azt. Azonban felmerül a kérdés, hogy – alkalmazva azokat az eszközöket, amelyek valóban javítják munkánk minőségét és átláthatóságát – miként hozhatunk létre hatékony stratégiát? A Közgyűlésen sikeresen előterjesztettük az „életszerű indítványok kidolgozása az igazságos és hatékony drogpolitikáért” stratégiánkat. Ezen indítványok a polgárok és a kormányok számára egyaránt kijelölik az utat, amelyen a tiltáson alapuló szabályozást fokozatosan felválthatja egy, az emberek egészségének javítására és életszínvonalának emelésére irányuló politika. Globális szinten ez akár megoldást jelenthet az ázsiai, afrikai, dél-amerikai kannabisz-, kokalevél- és ópiumültetvények gazdáinak, akik szerint e természetes növények legalizálása a hatalom és a bűnszövetkezetek által gyakorolt támadások vagy manipulálások elkerülése miatt szükséges. A helyi szintű indítványokra már létezik példa, név szerint a Cannabis Social Club modell, amely – a jogi és logisztikai lehetőségek korlátain belül –kiterjedhet további szerekre is. Míg a Közgyűlést megelőző és az azt követő viták időnként viszonylag kevésbé fontos kérdésekre összpontosultak, elmulasztottuk a létfontosságú döntések meghozatalát, mint például egy konkrét program átadását Fredrick Polak-nak, aki a két héttel később megrendezett bécsi Beyond 2008 Globális Fórumon képviselte az ENCOD-ot. A Fórum szervezőjének – a bécsi székhelyű civil szervezetek bizottságának, ami az ENSZ Kábítószer és Bűnügyi Hivatalának (UNODC) szövetségese – céljában állt közös nevezőre juttatni a kb. 300 résztvevő civil szervezetet egy új határozat szövegének elfogadására. Ez hatást gyakorolhatna a 2009 márciusában megrendezendő Miniszterek Csúcstalálkozóján, ahol egy „új” globális drogstratégiát hagynak jóvá az előttünk álló (10, 20, 25?) évekre. A részvételre pályázó civil szervezetek hosszadalmas és komplikált bürokratikus folyamaton mentek keresztül, nem beszélve arról, hogy pénzügyileg önerőből kellett megoldaniuk saját képviselőik utaztatását és szállását. Ez a helyzet megnehezítette, és szinte ellehetetlenítette a kisebb civil szervezetek részvételét a gyűlésen. Ebből kifolyólag a jelenlévő szervezetek többségét olyan kormányok vagy magánintézmények finanszírozták, akik vagy támogatják az ENSZ drogszabályait vagy legalább hajlandóak elismerni azok törvényszerűségét. A jelenlévők közül szinte senki nem képviselte a jelenlegi drogpolitika által leginkább sújtott polgárok érdekeit: azokét, akik kis mennyiségben termesztenek vagy fogyasztanak tiltott növényeket. Ráadásul a Fórum csupán indigómásolata volt az ENSZ Kábítószerügyi Bizottsága (CND) gyűléseinek, melyen – minden év márciusában – különböző kormányzati delegációk vesznek részt. A konklúziókat előre meghatározzák. Ha a vita során két fél kölcsönös ellentmondásba keveredik, az elnökség – teret sem hagyva az esetleges kompromisszumnak – köteles engedményt elrendelni. Ha ez megvalósíthatatlan, nyomást gyakorolnak a legkisebb vitás csoportra, hogy beleegyezzenek valamiféle megállapodásba. A konszenzus felrúgható, ám ez olyan helyzetet teremthet, amelyben a résztvevő csoportok közül valakire „felelősként” tekintenek.
Az ily módon megszervezett tanácskozások megfelelőek azon szervezeteknek, akik ebben a körben forognak, pontosabban, akik hozzáállása megegyezik a fő irányvonallal: a tilalom törvényes eszköz a „tiltott” drogok csökkentésére, mely magába foglalja minden nem gyógyászati vagy tudományos alkalmazást. A fő irányvonalon belül – különböző véleményekből eredendően – előállhatnak disputációk szavakról vagy kifejezésekről, de a kritikus kérdést soha nem vitatják meg. A tiltáson alapuló drogpolitika stabilan tartja magát mind a mai napig, mi több, most már az úgynevezett „Civil Szervezeteken” belüli állítólagos „tanácskozások” kimenetele is ezt a véleményt osztja. A Fórumon végül elfogadtak egy végső szöveget, amely elismeri a meglévő drogpolitika szabályozásainak ártalmas hatásait, és követeli az Ártalomcsökkentő és Emberjogi (HR2) elvek adaptációját e szabályozásokba. Ugyanakkor a kábítószerügyi ártalomcsökkentő és emberjogi szabályozások sérelmeinek fő okozóját, a tiltást nem is vitatták meg. A Fórum sikeres volt azon szervezetek számára, akik – az ENSZ-szel ápolt kapcsolatuk alapján – pénzbeli vagy más haszon megszerzésében reménykedtek. Ám a politikai céllal rendelkező szervezeteknek, mint az ENCOD, vagy az olyan csoportoknak, melyek tagjai a mindennapi életükben átélik a jelenlegi szabályozások sikertelenségét, nehézséget jelent az ilyenfajta találkozások megfelelő alkalmazása. Nem vagyunk, és nem leszünk soha profi érdekérvényesítő lobbisták, akik csak csekély mértékben vagy egyáltalán nem látják át a szabályozások realisztikus hatásait a mindennapi életben. De olyanok sem leszünk, akik – bár rendelkeznek a megfelelő tudással – előnyben részesítik az egyéni vagy politikai érdekeket, és inkább csendben maradnak, ha elő kell állni egy realisztikus és nem ideológián alapuló állásponttal. Az ENCOD-nak és 150 tagszervezetének központi kérdését képezte és képezi mind a mai napig a tiltást leváltó alternatíva beiktatása a CND és az egyes országok napirendjébe is. A konfliktus megismertetését – leginkább a szervezés miatt – nem sikerült teljesíteni a Beyond 2008 Fórumon. Ha Fredrick Polak elhagyta volna a megbeszélést, az ottmaradt résztvevők – minket és az ellentmondó, hasonló észjárású kisebb szervezetek csoportját kivéve – egyszerűen követték, majd elfogadták volna a megegyezést. A Bécsben szerzett tapasztalat eredményeképp nyilvánvalóvá váltak a „polgári lobbi” stratégia határai. Továbbra is keresnünk kell az utat a megfelelő cselekedethez, a rengeteg szembenállás, valamint az eszközök és politikai szövetségesek hiánya ellenére. A tény, hogy 1993-as megalakulásunk óta még mindig itt vagyunk, azt jelzi, hogy a szervezet fontos értéket képvisel. Legalább megmutatja, hogy a megoldások felkutatását illetően lehet széles látókörűen gondolkodni. Három alapvető módon öregszünk: vagy bölcsek, vagy önfejűek leszünk. Úgy tűnik, a megoldás a kettő kombinációjában rejlik. Írta: Joep Oomen (Peter Webster közreműködésével) A Beyond 2008 Fórum videóanyagát megtekinthetik a TASZ Drogriporter oldalán U.ÍTÁMOGASD AZ ENCOD-OT! Bankszámlaszám: 001- 3470861-83 Att. ENCOD vzw - Belgium Bank: FORTIS, Warandeberg 3, 1000 Brussels IBAN: BE 14 0013 4708 6183 SWIFT: GEBABEBB Hozzászólás a cikkhez |